Csörög a reggeli ébresztő: „Szundi” gomb vagy halogatás nélküli kiszállás az ágyból?
Nem ártana valahogy felébredni sem: kávé vagy tea? Esetleg egy jó hideg zuhany?
Mi legyen a mai outfit, amikor a rogyásig tele szekrényt nézegetve az az érzés fog el, hogy nincs egy normális ruhadarabod sem?
A listát akár a végtelenségig lehetne folytatni, egy dolog azonban közös az elemeiben:
napjaink döntések végeérhetetlen sorozatából állnak, attól a pillanattól kezdve, hogy felébredünk, egészen addig, hogy a nap végén megpihen a szervezetünk és elalszunk.
Egy 2020-as amerikai tanulmány szerint egy átlagos felnőtt ember napi szinten nagyjából 35.000 döntést hoz meg.
Harmincötezer. Döntés. Per. Nap.
Ez a szám magában foglalja az olyan, triviálisnak tűnő kérdések saját magunkkal való megvitatását, mint hogy kínai vagy török étteremből rendelünk ebédet és az olyan, súlyosabb témákban való állásfoglalást, mint például a megállapodás egy ingatlan eladásáról.
Ezeknek a döntéseknek a napról napra ismétlődő, folyamatos meghozatala igencsak megterheli a kognitív kapacitásainkat, nem csoda, hogy a pszichológia számára is ismert fogalom lett napjainkra a döntési fáradtság.
Honnan tudhatom, hogy engem is érint?
Az érintettek arról számolnak be, hogy a legalapvetőbb kérdések eldöntése is fokozott nehézségeket okoz számukra, ennélfogva pedig saját viselkedésük irányítására való képességük is romlik.
Ez alapvetően befolyásolja a személyek belső működését is: egyre inkább passzív szereplőként vesznek részt a saját magukat érintő döntési folyamatokban, ezek egyszerűsítése végett pedig impulzív, kevésbé átgondolt döntéseket hoznak.
Mindez már elég rövid idő elteltével is tudja negatív irányba billenteni az életminőséget.
Nem csak a döntések meghozatala lesz azonban egyre nehezebb ebben az állapotban: az érintettek hajlamosak lehetnek felvenni egy általánosan passzív, izolált, elkerülő magatartást.
De mi ennek az oka?
A tudomány szerint mindennek hátterében az a tudattalan mechanizmus áll, amely megvédi a döntési fáradtságban kimerült személyt attól, hogy tovább „merüljön”. A döntési fáradtság azért is alattomos dolog, mert az ember nem érzi, hogy fizikai értelemen véve elfáradt volna, a mentális energiái azonban egyre inkább kimerülnek.
Lényeges viszont, hogy
a döntési fáradtság önmagában véve nem diagnózis:
nem tekinthető pszichiátriai kórképnek.
Sokkal inkább egy olyan
jelensége a modern ember életének, ami időről időre meglepheti, sajnos pont a modern életnek „hála”.
Ez egy állapot, amelyet időben felismerve simán vissza lehet terelni egy normál működésre, viszont az is biztos, hogy ha nem veszünk róla tudomást, simán meg tud ágyazni olyan súlyosabb szituációknak, mint egy kiégés vagy depresszív periódus.
Mit tehetsz akkor, ha úgy érzed: rajtad is kezd elhatalmasodni a döntési fáradtság?
A szakirodalom szerint a legfontosabb a tervezés:
ha a nap elején nagyjából meghatározod annak a vonulatát és mentálisan felkészülsz rá, akkor eleve kevesebb akut döntési helyzet fog letámadni.
Nyilván itt sem kell túlzásba esni, mert azzal mondhatjuk azt is, hogy ismét a ló másik oldalán találod magad, de egy alapvető tervezés nem árthat.
Ha például a hét elején minden napra előre rendelsz magunknak ebédet, nem kell azon törni a fejedet már hétfőn 11-kor, hogy hova szaladj ki az ebédidő fél órájában; ha pedig a boltba indulás előtt tíz percet rászánsz arra, hogy leülj és végig gondold, mire is van szükséged, jelentősen lecsökkentheted a hűtőpult előtti tanácstalan, majd zavart sorban állás idejét.
Mint az élet más területein, itt is sokat segíthet a megfelelő táplálkozás:
ezt valamennyi szakirodalom egyértelműen kiemeli.
Régóta a szánkba van rágva, hogy
ha minden nap Dr. Oetker gondoskodik a napi menüről, annak egy idő után lesznek hátulütői.
A cukorsokk (és ennek folyományai) elkerülése és a mentális állapotunk javítása érdekében is hasznos egy kiegyensúlyozott, valódi tápanyagokkal rendelkező étrendet követni, ha pedig nem hoz lázba a rendszeres zöldség-és gyümölcsfogyasztás gondolata, érdemes a vitaminbevitelt kapszulák formájában is megtámogatni.
Korábbi cikkemben már bővebben is írtam a minimalizmusról, mint irányzatról.
Ha azt veszed észre, hogy számodra is folyamatos stresszforrást jelent és döntési fáradtságba visz a tárgyak folyamatos beszerzése, használata, lecserélése, fenntartása, akkor érdemes lehet kicsit jobban rámenned a témára.
Marie Kondo neve legtöbbünk számára ismerős, és ha szívesen olvastok/hallgattok tartalmakat angolul, a The Minimalists podcast részei, cikkei is tele vannak érdekes témákkal.
És bár szeretnénk azt hinni, hogy a pszichológus élete csupa játék és mese, töredelmesen bevallom:
vannak olyan napok, amikor én is igyekszem minimalizálni a döntési helyzeteket, és nekem is megvannak a magam bevált trükkjei.
Bár alapvetően nem vallom magam minimalistának, vannak olyan dolgok, amiket eltanultam tőlük. Vannak pl. outfit összeállításaim, amiben konstans jól érzem magam, így rosszabb napjaimon nem kell a „mit-vegyek-fel-már-megint” döntéssel foglalkoznom, mert előkapom az első ilyen összeállítást, ami beugrik és már megyek is a szekrénytől.
Van továbbá egy-két egészségesnek számító, de komfort kajám, amihez mindig megvannak otthon a hozzávalók arra az esetre, ha a nap végére már nem tudnék előállni semmilyen kreatív ötlettel arra vonatkozóan, hogy mégis mit kellene enni.
Annak elkerülése érdekében pedig, hogy elfelejtek egy pillanatnyilag nem releváns, de jó ötletet, irgalmatlan számú jegyzet van a telefonomban. Elkezdve a bevásárlólistától, át a poszt és blog-ötleteken, a potenciális karácsonyi és egyéb ajándék ötletekig, minden. Aztán később, amikor kellene egy inspiráló ötlet, de éppen nagyon nem vagyok inspirált, innen tudok improvizálni és válogatni.
(Ha neked is van hasonló mentő ötleted, ami segít megkímélni a döntési kapacitásaidat, bátran oszd meg kommentben 🙂 )
Fontos azonban kiemelni, hogy
a kezeletlen döntési fáradtság sajnos sok esetben a kiégés előszobája, ezért nagyon fontos, hogy tisztában légy a saját aktuális mentális állapotoddal, és ennek megfelelően merj is megpihenni, csökkenteni a terheiden, ha arra van szükség.
Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de sokkal kevesebb probléma származhat abból, ha az ember segítséget kér egy nehezebb, átmeneti időszakban a feladatai ellátásához, mint ha úgy tesz, mintha minden OK lenne, amikor valójában kezd szétesni.
Azt pedig én sem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy egy nehezebb időszakban nagyon-nagyon sokat tud segíteni egy segítő szakember.
Legyek ez a segítő szakember akár én, akár valaki más 🙂
Hivatkozott cikkek:
- Oto, B. (2012). When thinking is hard: Managing decision fatigue. EMSWorld.
- Pignatiello, G. A., Martin, R. J., & Hickman Jr, R. L. (2020). Decision fatigue: A conceptual analysis. Journal of health psychology, 25(1), 123-135.
- Tierney, J. (2011). Do you suffer from decision fatigue. The New York Times, 17.
A képek forrása:
- unsplash.com
- pexels.com