„Mennék én, de hová?” – Segítség a segítő kiválasztásában

Hogyan válassz pszichiátert vagy pszichológust?

Legyünk őszinték: ma már (mint nagyjából minden másból) segítőből is túlkínálat van. Azzal, hogy beírod a Google keresőjébe: pszichológus, jobb esetben is több száz releváns találatot szabadítasz magadra, és aztán a végén inkább parkoltatod az egészet, mert azt sem tudod, kihez fordulj.

Az egyik honlapja 10/10, de „valami gyanús”, a másik meg fáradhatatlanul listázza azt a milliónyi tanfolyamot és iskolát, amit pszichiáterként elvégzett, de egy darab személyes információt nem találsz róla. A harmadik nem is pszichológus, hanem life coach, a negyedik meg igazából egy önjelölt insta modell, akinél egy agyat ábrázoló emoji és egy oktatási intézmény neve utal arra, hogy volt valaha valami köze a pszichológiához.

Egy szó, mint száz: a végtelen számú variáció megnehezíti a döntést, különösen igaz ez, amikor az ember olyan, szenzitív részét dobja be a vásárba, mint a lelke. Éppen ezért szerettem volna megkönnyíteni számotokra a választást azzal, hogy összeszedem nektek, nagyjából milyen típusú problémákkal milyen típusú segítő szakemberhez célszerű fordulnotok.

A pszichiáter

A segítő szakma „csúcsragadozója” képzettségek és jogosultságok tekintetében, hiszen

egy pszichiáter alapvetően orvos, míg a többiek bölcsészettudományi szemléletben sajátították el a segítő szakmát.

Ő lesz jogosult számodra bármilyen pszichogén gyógyszert felírni, legyen szó akár a legenyhébb szorongásoldóról, amit időszakosan használsz, vagy nehezebb pszichofarmakonokról, amelyeket összetettebb tünetek indikálnak.

(Igen, lehet, hogy a háziorvosodtól már kibuliztad, hogy írjon fel neked Xanax-ot, mert nehezen alszol éjszaka, ez azonban nem a megfelelő út a probléma megoldásához: pszichogén gyógyszert a saját magad érdekében csak és kizárólag pszichiáterrel írass fel, állandó konzultációk mellett.)

Ő állapíthatja meg „teljes jogkörben eljárva” a személyiségzavart, vagy bármilyen más, DSM-ben foglalt kórkép fennállását. Abszolút pszichiáteri jogosítvány annak meghatározása tehát, hogy egy-egy tünet, tünetcsoport jelenléte utal-e az aktuális tudományos vélekedés szerint pszichiátriai zavarra.

Ennél a résznél azonban szeretném azt hozzátenni, hogy a pszichológusok is képesek személyiségzavarok gyanúját jól megállapítani, hiszen elég nagy részét képezi a diagnosztika a törzsanyagunknak, ezeket regisztrálni, diagnosztizálni azonban nem fogjuk.

Éppen ezért, ha a közös munka során felébred a pszichológusban a gyanú, hogy a kliens esetleg pszichiáteri segítséget igényel, ezt azonnal jelezni fogja a számára és segít a megfelelő helyre irányítani őt.

A klinikai szakpszichológus

Ő az, aki elvégezte a pszichológia alap (3 év), majd a mesterképzést (2 év) az egyetemen, amelynek keretei közt elsajátította a pszichológusi hivatás alapkompetenciáit és technikáit.

Ezt követően folyamatos klinikai munka mellett további négy éven át tanul (és nyilván sikeresen le is vizsgázik) egy olyan rendszerben, amit szakirányú továbbképzésnek nevezünk.

A klinikai szakpszichológus munkája úgy fogalmazható meg talán a legegyszerűbben, mint egyfajta átmenet a pszichológus és a pszichiáter között,

hiszen ő már diagnosztizálhat, emellett dolgozhat egyéni tanácsadásban is, oktathat és kutathat.

Egyszerűbben fogalmazva ő diagnosztizálhat és „beszélgethet” is.

A pszichológus

Elvégezte a pszichológia alap (3 év), majd a mesterképzést (2 év) az egyetemen. A pszichológusi hivatás gyakorlásához szükséges technikákat, módszereket sajátított el, amelyek segítségével ellátja fő profilját, amely

a segítő kapcsolat.

Ha alapvetően egészséges vagy, azonban nehéz időszakon mész keresztül, esetleg úgy érzed, hogy elakadtál és szeretnéd egy képzett személy tudását felhasználni, hogy jobban működjenek a dolgaid, vagy kicsit „dolgozni magadon”, az önképeden, a kapcsolataidon, akkor ehhez egy pszichológus lesz a megfelelő segítő számodra.

Nagyon lesarkítva fogalmazhatunk úgy is, hogy

a pszichológus „beszélget” veled, de nem úgy, mint egy barát, családtag, vagy ismerős, hanem mint egy objektív, külső személy, aki elsajátította, hogyan „beszélgessen jól”, úgy, hogy az segítsen átlátni a helyzetedet.

A coach, a life coach, a transzformatív coach és a többiek

Megosztó területre értünk, hiszen sok szakmabeli sikítófrászt kap, és ciccegve kezdi csóválni a fejét, amikor meghallja, hogy előzőleg a kliense ilyen típusú segítővel dolgozott együtt.

A dolog részben érthető is, mert sajnos nagyon sok olyan coach van, aki egy egyetemi képzés töredéke alatt elvégzett OKJ tanfolyammal a háta mögött óriás vehemenciával és önmarketinggel veti rá magát a kliensekre, abszolút ignorálva olyan tényezőket, mint a kompetenciahatár.

Nagyon fontos, legyen az ember akár coach, akár pszichológus, akár szakpszichológus, hogy a rajtunk túlmutató helyzetek nem megfelelő kompetenciával való ellátása körülbelül annyira etikus, mint optometristaként lézeres szemműtéteket kivitelezni.

Én azt gondolom, hogy van az a helyzet, amikor jól jöhet egy coach, de ezek inkább azok a szituációk, amikor

valaki gyakorlati szintű képességek elsajátításában kér segítséget,

vagy amikor egy munkáltató kér fel coach-ot, hogy kicsit segítsen a dolgozóknak összekapni magukat, olyan témakörökben, mint pl. időmenedzsment, asszertivitás, önmarketing.

Amikor azonban a közös munka már mélyebb rétegekig megy, mindenképpen jobb, ha a segítőnk egy pszichológus.

A képek forrása: ITT